Lackó Tamás

Az állat tragédiája

állítmány a magyar irodalomból és más slágerekből
− + −
Tüzesen süt le a nyári nap sugára, [PS:JV]
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben. [AJ:T1]
Eduárd király, angol király léptet fakó lován, [AJ:WB]
Kék a szeme, arca csupa derű, [KT:KSz]
Hát még az a kisze-kusza,
Földig érő nagy bajusza,
Az is csupa kóc!
[ZZ:KK]
Eduárd:
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
[JA:D]
Nem-nem! Semmit nem értettem jól. [ZJ:V]
Nincsen apám, se anyám. [JA:TSz]
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
[AE:U]
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. [RM:NT]
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
[PS:T]
− + −
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
[PS:AL]

Az elefánt elmélázva [RJ:E]
Itt szaladgál föl és alá. [PS:ATy]
Eduárd:
Rémlik, mintha látnám termetes növését. [AJ:T+]
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
[PS:AL]
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon! [ZJ:MNV]
− + −
Iszonyú dolgok mostan történűlnek, [AE:KE]
S fegyvert ragadva véget vet neki. [Sh:H]
Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? [AJ:T3]
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. [AJ:CsK]
Eduárd:
Tarkólövés. – Így végzed hát te is. [RM:R]
elefánt:
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
[PS:EG]
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom!
[PS:AL]
− + −
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
[PS:AL]
Mint az őrült, ki letépte láncát. [PS:Ti]
elefánt:
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád! [E:Ö]
Eduárd:
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
[PS:AL]
Ha múlik, akkor fájnia kell. [Zo:Sz]
elefánt:
Miért kínzol, szólj már! [Za:SzM]
Eduárd:
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek. [E:EE]
Rendes ember én már nem leszek! [*:KF]
elefánt:
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok. [ZJ:MNV]
Eduárd:
Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál! [MI:ET]
elefánt:
Ebugattát! [PS:AL]
Csak maradj magadnak! [CsVM:R]
Én nem a győztest énekelem. [BM:HE]
Fülembe forró ólmot öntsetek, [AE:GM]
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott dialadra,
[PS:EG]
Tiporjatok reám durván, gazul. [AE:GM]
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
[PS:IVÖ]
Eduárd:
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak.
[PS:XIX]
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet.
[PS:AL]
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.
[PS:Ti]
elefánt:
Elhull a virág, eliramlik az élet… [PS:SzV]
Lassan hervadni el, mint a virág. [PS:EG]
Eduárd:
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? [BB:K]
De látom, téged csak a virág érdekel,
Mit mondok, az sajnos a füledig nem jut el.
[SzP:Hv]
elefánt:
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
[PS:SzV]
Eduárd:
Ej, ráérünk arra még! [PS:PPU]
Tán csodállak, ámde nem szeretlek. [PS:A]
− + −
Intelme gyorsan, nyersen ért. [JA:Sz]
elefánt:
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
[CsVM:R]
Lehetsz király, hiába vagy,
A mosolyod úgyis az arcodra fagy.
[RJ:LK]
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet! [AJ:T3]
Eduárd:
Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, se férfi!
[CsI:S]
elefánt:
Egy gondolat bánt engemet: [PS:EG]
Te nem érzed ezt a kínt. [E:EE]
Ej, de bánt, ej, de bánt!
– sopánkodott az elefánt.
[RJ:E]
Eduárd:
Csak én vagyok, aki megért téged. [E:Ö]
Ha volna még, ha volna még egy percem helyrehozni! [U:VV]
Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet. [BM:M23]
elefánt:
Itt születtem én ezen a tájon [PS:Sz]
s remélem, testem is majd e földbe süpped el. [RM:NT]
Hogy el kell menjek: nem az én hibám. [N:KHV]
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.
[PS:A]
Eduárd:
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely.
[VM:Sz]
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor. [AE:EÜ]
Itt az idő, most vagy soha! [PS:ND]
elefánt:
De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést?
[K:R]
Eduárd:
Elmegyek, elmegyek, igen, megkereslek én, bármerre jársz. [MP:E]
− + −
Arra sincsen gondja. [PS:AL]

Magára hagyták, egymagára [PS:Eu]
s feszes volt már, mint húr, ha pattan. [RM:R]
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. [AJ:T1]

Ment a hűtlen nehéz fejjel. [E:H]
Eduárd:
Kicsit szomorkás a hangulatom máma… [SzI:Sz]
Sírni tudnék, annyira szeretem őt! [TNT:ST]
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő.
[JA:M]
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, [JA:T]
Balsors akit régen tép, [KF:H]
Fogjuk meg szép gyengén, dobjuk bé a tűzbe! [*:KK]
Én mégis megteszem majd ezután,
De mi a bűnöm, mondd?
[TNT:BS]

Források

Irodalom: Zene: